STATISZTIKÁK MAGYARORSZÁGON

Maradjatok Gyerekek Alapítvány- MAGYAL

Segíts, hogy újra gyerekek lehessenek

Pár éve megálmodtam, hogy létrehozok egy alapítványt, mely családon belüli/kívüli szexuálisan bántalmazott gyermekeknek segít ismét koruknak megfelelő lurkóknak lenni.

Sajnos ma Magyarországon még mindig túl kevesen/keveset foglalkoznak ezzel a témával. Egyre több sajtó van róla, de megoldást még mindig senki nem kínál.

A nők elleni erőszak sem kap sajnos kellő hangot manapság, de ezt könyebb megfogalmazni, vagy beszélni róla.

"Nők elleni erőszak: emberi jogi jogsérelem és a nők elleni diszkrimináció egyik formája, mely a nemi alapú erőszak bármely formáját magába foglalja, amely fizikai, szexuális, lelki vagy gaz- dasági sérelmet vagy szenvedést eredményez, vagy valószínűsíthe- tő, hogy eredményez a nők szá- mára, magában foglalva az ilyen cselekménnyel való fenyegetést, kényszerítést, vagy a szabadság önkényes korlátozását, akár a köz-, akár a magánszférában történik"

(Isztambuli Egyezmény 3. cikk a)

,,Minden ötödik nő olyan családban nőtt fel, ahol az apja verte az anyját"

A KSH statisztikai adatai 2011-ből a hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekmények megoszlásáról:

A párkapcsolati erőszak sértettjeinek száma, aránya és bűncselekmények szerinti megoszlása nemenként, 2011

,,A statisztika bontásából a következők derülnek derülnek ki:

• a rendőrség egyetlen távoltartást sem adott ki a II., XII., XVII., XX-XXIII., és XXII. kerületben, így ebben az öt kerületben nem volt sem rendőri, sem bírói távoltartás 2010-ben.
• A bíróság a III, VI., IX., X., XIII., és XXI. kerületben az összes, a rendőrség által kiadott távoltartást megsemmisítette, így a VI. és X. kerületben 4-et, a IX. és XIII. kerületben 5-öt, a XIV. kerületben 11-et (!), a XXI. kerületben 3-at, a többi kerületben egyet-egyet, így ebben a hét kerületben 2010-ben nem volt 3 napnál hosszabb távoltartás. Az V. kerületben 6-ból 5-öt, VII. kerületben 12-ből 11-et (!), a XVI. kerületben 8-ból 6-ot, a XVIII. kerületben 9-ből 5-öt semmisített meg a bíróság, így ebben a 4 kerületben összesen 8 esetben volt három napnál hosszabb távoltartás.
• Csak 6 kerületben tartott fenn a bíróság annyi megelőző távoltartást, amennyit a rendőrség elrendelt: az I., IV., XI., kerületben egyet-egyet, a XV. kerületben 3-at (ez összesen 6 ebben a négy kerületben), a XIX. kerületben 7-et, és végül a VIII. kerületben 14-et (!).
• Az adatok alapján nem zárható ki, hogy a távoltartás rendőrségi kiadása, és főként a bíróság általi fenntartása nagyban függ a kerülettől, és nem zárható ki bizonyos (a társadalmi csoporthoz, réteghez való tartozás talaján álló) előítéletek, illetve diszkriminatív gyakorlat működése sem. (Csak a VIII. és a XIX. kerületben összesen 21 távoltartás, míg Budapest összes többi - 20 - kerületében összesen 14 távoltartás maradt hatályban 3 napon túl.)

Budapest lakossága kb. 1 736 000, az ország teljes lakosságának majdnem 20%-a. Ausztriában (kb. 8,4 millió lakos) évente mintegy 4000 távoltartást adnak ki, a távoltartás ott a rendőrség által 14 napra adható ki, a bíróság korlátlan ideig hosszabbíthatja, míg Magyarországon a megelőző távoltartást a rendőrség legfeljebb 72 órára adhatja ki, a bíróság legfeljebb 30 napra hosszabbíthatja meg. A büntetőeljárási távoltartást a rendőr nem adhatja ki, a bíróság pedig legfeljebb 60 napra. A fenti adatok a megelőző távoltartásra vonatkoznak." /nokjoga.hu/

Várandósan keresztül mentem agresszión. A szomszédok hívták a rendőrséget, akik közölték (mint a filmeken), ,,amíg vér nem folyik nem tehetnek semmit" , majd átvittek autóval a családunk egyik barátjához. Ebben az esetben legalább ketten veszélyben voltunk.

,,Nemi erőszak és szexuális bántalmazás:

A nők 20 %-a esik nemi erőszak áldozatául élete során, és további legalább 20% azok aránya, akiket megkíséreltek megerőszakolni.

Az összes nemi erőszak 70%-át ismerős, családi barát, rokon követi el. A nemi erőszakok nagy része tehát az otthon, vagy barátok, ismerősök otthona biztonságosnak nevezett és hitt falai között történik.

A nemi erőszakok maximum 10%-át, a gyerekek elleni szexuális abúzus maximum 1 %-át jelentik fel.

Az igazságügyi statisztikák és a kutatások adatainak összevetéséből arra a becslésre juthatunk, hogy a nemi erőszak elkövetőinek legalább 99%-a Magyarországon büntetlen marad.

Minden harmadik lány első szexuális tapasztalata erőszakos vagy kierőszakolt.

A nők 20%-a szenvedett el gyerekkori szexuális abúzust.

Egy 2009-ben végzett, 33 európai országban végzett kutatás szerint Magyarországon fordulnak a legkevesebben a hatóságokhoz nemi erőszak miatt, ami azt jelzi, hogy itt bíznak a nők legkevésbé a hatóságokban. Az adatokat 11 EU országban részletesen is elemezték, ez kimutatta, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a nemi erőszak miatt megindult büntetőeljárások aránya (10 éves átlagban 2,24%/100 ezer fő). A megindult büntetőeljárásokban olyan mértékű az elítélési arány (szintén 10 éves átlagban az eljárások 80%-ban született elmarasztaló ítélet, ami a többi vizsált országban 3-17%), hogy valószínűnek látszik, hogy csak az "eleve bizonyítottnak tartott", nagyon súlyos sérülésekkel járt ügyekben indítják meg egyáltalán a nyomozást (az ügyek tehát még a nyomozás megindulása előtt kiesnek a rendszerből: az áldozat nem bízik az igazságszolgáltatásban, ezért nem is próbál feljelentést tenni, vagy próbál, de lebeszélik, nem veszik fel a jegyzőkönyvet, vagy egyéb módon eltérítik.) Magyarország abban is kivétel, hogy itt évtizedek óta csökken a nemi erőszak miatti bejelentések száma: 1987-ben 485-en, 1997-ben 392-en, 2007-ben pedig csak 215-en fordultak a hatóságokhoz. 1997-2007 között a megindított büntetőeljárások száma közel negyedére, az elítélések száma folyamatos csökkenés mellett kb. a hatodára, aránya pedig kb. a felére csökkent. 2007-ben a hivatalos adatok szerint Magyarországon 125 nemi erőszak miatti feljelentést regisztráltak, ami nyilvánvalóan töredéke a megtörtént eseteknek.

Szexuális zaklatás

A nők 30-50 %-a él meg szexuális zaklatást a munkahelyén az EU-ban. Magyarországon, ahol a megfelelő jogszabályok és eljárások hiányoznak, ez az arány feltehetőleg magasabb.'' /nokjogai.hu/

Viszont egy gyermek legtöbb esetben nem beszél róla. Nem beszélhet róla. Nem hinnének neki, nekik.

Nézzük a tényeket, fogalmakat:

,,Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint a gyerek elleni szexuális abúzus a gyermeknek bármely szexuális tevékenységbe való bevonása, amelyet a gyermek nem, vagy nem teljesen tud felfogni, vagy amelyhez nem tudja "tájékozott beleegyezését" adni, vagy amelyhez fejlődés-lélektanilag vagy fizikailag nem felkészült, vagy amely ellentétben áll az adott társadalom szokásaival vagy jogszabályaival.

A pedofília szó szerint gyerekek iránti szeretetet jelent, Richard von Krafft-Ebbing bécsi pszichiáter alkotta meg a kifejezést a gyerekek elleni szexuális visszaélést elkövetett személyek általános pszichiátriai leírására. A fogalmat a "Gyerekek elleni szexuális erőszak" fejezetben tárgyalja a könyvében (1922). Újabban arra használják a kifejezést, hogy relativizálják a gyerekek elleni szexuális erőszakot; pszichiátriai betegként állítsák be, és felmentsék az elkövetőket teljesen függetlenül attól, hogy kimutatható-e náluk bármilyen pszichiátriai betegségnek minősülő rendellenesség, vagy sem. Erről tanúskodik mind a magyar1, mind az angol2 wikipédia pedofília szócikke. Könnyen lehet, hogy a pedofília ugyanúgy eltűnik a szótárunkból egy idő után, mint a hisztéria. "

/ https://cij.hu/hu/wp-content/uploads/2018/09/Pandora_szelenceje_bovitett_verzio.pdf /

,,Gyermekek helyzete az anya bántalmazása esetén:

Azok a nők, akik 16 éves koruk előtt a szüleik közötti testi erőszak tanúi voltak, felnőttként kétszer olyan eséllyel kerültek maguk is fizikailag bántalmazó párkapcsolatba.

A feleségüket bántalmazó apák egyharmada a gyereke(ke)t is verte.

Azok a nők, akik 16 éves koruk előtt szexuális visszaélést szenvedtek el, felnőttként több mint kétszer olyan eséllyel kerültek bántalmazó párkapcsolatba, és négyszer olyan eséllyel váltak szexuális erőszak áldozatává.

A párkapcsolati erőszakban élő nők 43 százalékával 12 évesnél fiatalabb gyerek(ek) is élt(ek).

Több kutatást összegezve kiderült, hogy a hajléktalan szülők állításuk szerint 22-50 százalékban családon belüli erőszak miatt hagyták el otthonukat.

A lakosságnak mintegy 70%-a úgy gondolja, hogy a gyermekbántalmazás megengedhető, ha "nevelési célzatú verés"-ként jelenik meg.

A bántalmazóval élő nők kevésbé tudják érvényesíteni a terhesség választásával kapcsolatos jogaikat: a bántalmazók partnereinek jellemzően több gyermeke születik, mint a nem bántalmazó családokban. A nemzetközi tanulmányok egyre világosabban kimutatják, hogy e terhességek jelentős része a partner által elkövetett nemi erőszak, és/vagy a fogamzásgátlás megakadályozása következtében jön létre, és a bántalmazott kiszolgáltatottságának növelése a célja.

A bántalmazás gyakran a terhesség alatt kezdődik. Ha korábban is alkalmazott a bántalmazó fizikai erőszakot, a terhesség ideje alatt sem hagyja abba. A bántalmazott terhes nők aránya világviszonylatban 4-12%, az alacsony jövedelmű, és fiatal nők körében több esetről tudnak, ott a 38%-ot is elérheti. Angliában 30% azoknak a nőknek az aránya, akiket partnerük a terhesség alatt kezdett el fizikailag bántamazni. Magyar adat nem áll rendelkezésre.

Angliai kutatások 1997-ben, 2001-ben és 2002-ben kimutatták, hogy a vetélések, halvaszületések, és szülés alatti anyai halálozások leggyakoribb oka a párkapcsolati erőszak." /nokjoga.hu/

,,A gyerekek szexuális bántalmazásával kapcsolatban három korcsoportot különít el a hatályos büntető törvény, ami különböző védettségi szintet is jelent egyben: a tizenkét év alatti gyerekeket, a tizennégy év alatti gyerekeket és a tizennyolc év alatti fiatalokat.

A tizenkét év alatti gyerekeket a törvény védekezésre képtelen személyeknek tekinti, a velük való bármilyen szexuális kapcsolat bűncselekménynek minősül (Btk. 197-198 §). A törvény ezt kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti; ha az elkövető erőszakot, fenyegetést alkalmazott, és/vagy a gyermek az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll, akkor a büntetési tétel öttől tíz évig terjedhet.

A tizenkettő és tizennyolc év közötti gyerekek a törvény szerint nem részesülnek semmilyen speciális védelemben, ha szexuális erőszakról, zaklatásról vagy visszaélésről van szó, ugyanaz vonatkozik rájuk, mint a felnőttekre, kivéve azt az esetet, ha a gyermek és az elkövető között a nevelés, felügyelet, gondozás vagy gyógykezelés kapcsolata áll fenn, vagy a sértett elleni szexuális visszaélést azonos alkalommal, egymás cselekményéről tudva, többen követik el.

A tizenkét és tizennégy év közötti gyerekek elleni "nem erőszakos" szexuális bűncselekményeket a törvény "megrontásnak" nevezi (Btk. 201. §) és kevésbé szigorúan, egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel bünteti. Ilyen esetekben is szigorúbb a törvény rendelkezése, ha az elkövető és a sértett között nevelési, felügyeleti, gondozási vagy gyógykezelési kapcsolat áll fenn.

A vérfertőzés (Btk. 203. §) bűncselekményébe az egyenes ági rokonnal való közösülés vagy fajtalankodás tartozik bele. Ha az elkövető gyerek még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét az esemény idején, akkor nem számít büntethetőnek, tizennyolc év felett azonban ő is büntethető, amiből jól látszik, hogy a törvény nem veszi figyelembe a családon belül elkövetett szexuális visszaélések természetét.

A testvérek közötti szexuális kapcsolat esetén a törvény nem határoz meg büntethetőségi korhatárt, így mindkét fél büntetésben részesül, attól függetlenül, hogy beleegyeztek-e az eseménybe vagy sem; kivéve, ha az elkövető minősített fenyegetést vagy erőszakot használt, mivel abban az esetben egy másik bűncselekmény elkövetését lehet megállapítani.

Érdemes megjegyezni, hogy a magyar szabályozás a fenti cselekményeket a "nemi erkölcs elleni bűncselekmények" kategóriájába sorolja. Ez azt közvetíti, hogy a jogalkotó szerint nem az áldozat, az érintett személy integritása, önrendelkezési joga mint alapvető emberi jog kerül veszélybe, hanem a "közerkölcs". Ennek legfontosabb következménye a szemléletmódon túl az, hogy - a 12 éven aluli sértettek kivételével - a joggyakorlat az áldozat részéről aktív, minősített védekezést is elvár a támadóval szemben. A "megrontás" és a "vérfertőzés" megnevezés súlyosan stigmatizáló az áldozatokra nézve.

Megállapítható, hogy a gyerek-áldozatoknak szinte még nehezebb dolguk van, ha feljelentést akarnak tenni, mint a felnőtteknek. További akadályt gördít a sértettek elé, hogy csak az esetet követő 30 napban tehetnek feljelentést, mivel ez a határideje a magánindítvány előterjesztésének. Ismeretlen elkövető esetén a törvény ugyan lehetőséget ad arra, hogy a sértett azt követően terjessze elő a magánindítványt, ha az elkövető személye ismertté válik, ám ez nyilvánvalóan nem segít, mert a legtöbb ilyen jellegű bűncselekményt rokon vagy ismerős követi el.

A tizennyolc év alatti gyerekeket a törvény védi a szexuális kizsákmányolástól. Ebbe beletartozhatnak a fenti paragrafusok, illetve a prostitúcióhoz, a pornográfiához és az emberkereskedelemhez kapcsolódó paragrafusok *202/A., 204., 205. (3)a), 207. (3)a), 175/B (2)a) (4)a), b) és (5)+. A legszigorúbb büntetés - öttől húsz évig terjedő szabadságvesztés - 12 éven aluli gyerek eladásáért jár, munka, fajtalanság, szexuális erőszak vagy a testrészek jogtalan használata céljából *§ 175/B (5)+.

Hiányosságok a gyakorlatban

A fenti szabályozásbeli hiányosságok a gyakorlatban is megmutatkoznak. Az áldozatok védelme és támogatása a nyomozás alatt nem megoldott. Nincsenek az ilyen ügyek

5

nyomozására, illetve a gyermekek kihallgatására vonatkozó, olyan kötelező érvényű rendelkezések vagy protokollok, amelyeket speciálisan az ilyen áldozatok szükségleteinek és traumatizáltságának figyelembe vételével alakítottak volna ki. Nem léteznek erre vonatkozó képzések, csak néhány szórványos tréning érinti a kérdést. Semmi nem mutat arra, hogy az állami áldozatsegítő szolgálat hatékony segítséget tud nyújtani a szexuális erőszak gyerekáldozatainak. Az igazságügyi rendszer szereplői (ügyészség, bíróság, rendőrség, gyámügy) és a civil szervezetek között nem elég hatékony az együttműködés.

Egy közelmúltban elkészült, 11 európai országra kiterjedő felmérés3 szerint Magyarországon a legkevesebb a 100.000 főre jutó nemi erőszak miatt tett feljelentések száma. Ennek oka azonban a szakértők szerint nem az, hogy valóban kevesebb nemi erőszak történne, sokkal inkább a nemi erőszak túlságosan szűk definícióját, az áldozatok jogtudatosságának és az igazságszolgáltatásba vetett bizalmának a hiányát emelték ki. A feljelentésig eljutó ügyek nagy százalékban tovább jutnak a bíróságig, ami jogvédők szerint arra enged következtetni, hogy Magyarországon eleve csak a bombabiztos bizonyítékokkal rendelkezők tesznek feljelentést, illetve ezek jutnak át az első szűrőn, a feljelentés "befogadásán".

Korábbi kutatások szerint is számos technikai és taktikai hiányosságot lehet felfedezni a gyerekekkel kapcsolatos szexuális bűncselekmények terén az igazságszolgáltatásban. " / https://cij.hu/hu/wp-content/uploads/2018/09/Pandora_szelenceje_bovitett_verzio.pdf /

Az adatok szerint az öt év alatti korosztály ellen elkövetett bűncselekmények a legkevésbé felderítettek, a legkevésbé láthatóak. A 12 éven aluli sértettek aránya átlagosan 41%-os , ami arra hívja fel a figyelmet, hogy számos áldozat 12 évnél idősebb és ugyanúgy szüksége lenne speciális védelemre. 

A fentiek alapján azt már tudjuk, hogy a családon belül elkövetett bűncselekmények kevésbé kerülnek a rendőrség látóterébe, ami egyrészről magyarázhatja a torzítást. Másrészt figyelembe kell venni, hogy nyilvánvalóan az "idegen" kategóriájába kerül a rendőrségi adatbázisban sok olyan elkövető, aki valójában ismerőse az áldozatnak - pl. iskolatárs, családi barát, távolabbi rokon, szomszéd, egy tanár az iskolából, egy nevelő a táborból.

Az érintettek száma:

,,Számokban nagyon nehéz megragadni, hogy hány érintett van, illetve hogy hányan kérnek segítséget, mivel az állami és civil szervezetek nem vezetnek erre vonatkozóan statisztikákat. De ha vezetnének is, az sem mondana sokat a valóban érintettek számáról, hiszen konzervatív becslések szerint is a szexuális erőszakkal kapcsolatban Magyarországon huszonnégyszeres látenciáról beszélhetünk (az érték a tizenkétszeres és a harminchatszoros között mozog), ami azt jelenti, hogy huszonnégy esetből átlagosan egy derül ki (Irk, 2004:75).

Milyen segítséget kapnak a gyerekek?

Mivel a kezelést gyakran a tünetekhez igazítják, így a gyerekeknek nyújtott terápiás segítség is sokféle lehet. A Vadaskert gyermekpszichiátrián egyéni és csoportos módszerekkel is dolgoznak, a panaszoktól illetve a tünetektől függően. A csoport lehet kognitív megközelítésű, önismereti, művészetterápiás. A legtöbb esetben gyógyszeres kezelésre nincsen szükség. Az Eszter Ambulanciához fordulók is változatos terápiás ellátásban részesülhetnek, a néhány alkalmas krízisintervenciós terápiától a több évig tartó mély feldolgozó terápiáig.

A TEGYESZ befogadó otthonaiban a szexuális bántalmazással kapcsolatos gyanú felderítésével foglalkoznak. Erre korosztálytól függően különböző (első sorban projektív)

19

eljárások/módszerek állnak rendelkezésre - játék, művészet, mese és egyéb verbális és relaxációs terápiás módszerek bevonásával. Mivel a gyerekek itt viszonylag rövid időt töltenek (2 hónap), a cél a bántalmazással kapcsolatos élmények feltárása, a szorongás csökkentése és a rendőrségi eljárásokra való felkészítés.

A segélyvonalas ellátásban terápiás segítségre nincsen lehetőség, a NANE segélyvonalon és a Keret koalíció segélyvonalán meghallgatják és megerősítik a hívókat, információkat adnak át nekik (a bántalmazás természetrajzáról, biztonságról, a jogi lehetőségekről, a gyógyulást elősegítő olvasmányokról, terápiás lehetőségekről, interneten elérhető további segítségekről stb.), feltárják a hívó szükségleteit, és annak megfelelően javasolnak további kapcsolattartást, illetve szükség esetén további szervezeteket, intézményeket. A Kék Vonal önkéntesei meghallgatják a hívókat, lelki támogatást nyújtanak, a helyi szakemberekkel együttműködve intervenciós illetve prevenciós beavatkozást szerveznek és követik az egyes esetek alakulását. "

A MAGYAL aplapítvány célja, a szexuálisan bántalmazott gyermekek segítésén túl, hogy kifejlesszen egy olyan akkreditált programot, mely az állami tanárok képzésén keresztül segít észrevenni a felmerülő problémát. Avagy donál az iskolákba ingyenesen egy olyan szakképzett embert biztosítani, aki csoportos, játékos órák keretében sgeít észrevenni ha a családon belül a fent említett események felmerülnek. Sok gyerek viszont mélyen eltemeti magában a történteket, Nekik segít, hová fordulhatnak, mit kellene tenniük, amennyiben nyitottak rá.

Abban az esetben, ha az iskola igényt tart rá, a Maradjatok Gyerekek Alapítvány finanszírozza a tanintézmény számára,a megfelelő protokollt kidolgozni ezekre a helyzetekre.

A pedagógusok ismeretei a szexuális bántalmazással kapcsolatban

A szexuális bántalmazás tünetei és rizikótényezői

A pedagógusok úgy vélik, hogy a gyermek fokozott szorongása, magatartászavara, gyenge iskolai teljesítménye, kialvatlansága és a regresszió tünete lehet esetleges szexuális bántalmazásnak. A rizikófaktorok tekintetében a szülők párkapcsolati problémáit emelték ki. Többségük úgy véli, hogy az a gyerek, aki kortársait vagy a nála kisebbeket szexuálisan bántalmazza, vagy viselkedésében szexuális jellegű megnyilvánulások vannak, valószínűleg maga is áldozattá vált. A szülők szegénységét és az alacsony iskolázottságát kevésbé tartják rizikótényezőnek

a szexuális bántalmazás tünetei és rizikótényezői

Igen

Nem

Nem tudom eldönteni

A gyermek fokozott szorongása jele lehet a szexuális abúzusnak.

91,7%

1%

7,3%

A gyermek erőszakos magatartása jele lehet a szexuális abúzusnak.

68%

6,9%

24,6%

A gyermek kialvatlansága jele lehet a szexuális abúzusnak.

56,4%

13,9%

29,7%

A gyenge iskolai teljesítménye jele lehet a szexuális abúzusnak.

63,4%

6,4%

29,2%

A gyermeknél tapasztalt fokozott szexuális jellegű megnyilvánulások (verbálisan, rajzban vagy egyéb módon) jelei lehetnek a szexuális abúzusnak.

74,1%

8,3%

17,1%

A gyermek magatartászavara jele lehet a szexuális abúzusnak.

80,5%

3,9%

15,6%

A szegény családból származó gyermekek nagyobb eséllyel válnak a szexuális abúzus ádozatává.

26,8%

37,1%

36,1%

A szülők párkapcsolati problémái rizikófaktort jelentenek a szexuális abúzus elszenvedése szempontjából.

47,1%

22,1%

30,9%

A szülők, akik maguk is szexuálisan bántalmazva voltak, nagyobb eséllyel követnek el szexuális abúzust a saját gyermekkükkel szemben.

34,1%

25,9%

35,9%

Az alacsony iskolázottságú szülők nagyobb eséllyel követnek el szexuális abúzust a saját gyermekükkel szemben.

34%

33%

33%

Azok a gyerekek, akik szexuális abúzust követnek el a kortársaik vagy a kisebb gyermekek sérelmére, nagy valószínűséggel maguk is szexuális bántalmazás áldozatai.

51,7%

11,7%

36,6%

A szexuálisan kihivóan viselkedő gyermekek nagy valószínűséggel szexuálisan bántalmazottak.

6,9%

52%

41,2%

A regresszió a gyermeknél jele lehet a szexuális abúzusnak.

47,8%

4,4%

47,8%

A szexuális abúzus jelzésének akadályai

Nagyon fontos

Fontos

Részben fontos

Nem fontos

A tanár fél a család, vagy/és valamely közösség bosszújától.

20,8%

31%

27,4%

20,8%

A tanár fél attól, hogy többet ártana mint segítene, ha beavatkozna.

11,2%

26,5%

40,3%

21,9%

A tanár nem tudja, hogy kit és hol kell értesítenie.

16,6%

29,5%

21,2%

32,6%

A pedagógus félti a gyermeket annak családjától.

36,6%

39,2%

18%

6,2%

A pedagógus attól tart, hogy be fogják perelni.

13,3%

32,7%

34,2%

19,9%

A tanár nem bízik abban, hogy az iskolavezetés és a hivatalos szervek meg tudják hatékonyan oldani ezt a problémát.

22,7%

27,8%

34,3%

15,2%

A pedagógusok 64,5%-a nyilatkozott úgy, hogy az iskolájuknak határozott álláspontja és eljárási rendje van a szexuális bántalmazással kapcsolatban

Összegzés

A felmérésből kiderül, hogy gyakran éri a gyerekeket szexuális zaklatás, visszaélés, hiszen minden hatodik - a megkérdezettek 17 százaléka - jelezte, hogy már tapasztalt ilyesmit. Érdemes azt is szem előtt tartanunk, hogy valószínűleg a szexuális zaklatásnak kevésbé kitett gyerekek szülei adtak csak beleegyezést a vizsgálathoz, és hogy a területen óriási látencia

tapasztalható. A bántalmazás előfordulási helyét tekintve nemcsak a családok vagy a környék veszélyessége körvonalazódott, hanem az is, hogy az internet újabb veszélyforrást jelenthet.

A pedagógusoknak vannak ismereteik a gyermekek szexuális bántalmazásáról, de ezek nem képeznek biztos alapot egy-egy gyanú megfogalmazására és eljárás elindítására. Bár az isko- lák többségében létezik protokoll az ilyen esetek kezelésére, ez nem nyújt világos és biztos kereteket, támpontokat. Többen kételkednek az eljárás sikerességében, ez pedig gátolja, hogy jelzési kötelezettségüknek minden esetben eleget tegyenek.

A felmérésben részt vevő iskolák nemcsak a szexuális bántalmazás témájára voltak nyitottak, hanem arra is, hogy a jövőben a hasonló témával foglalkozó fórumokon, képzéseken részt vegyenek. Kiemelték az osztályfőnöki óra fontosságát, amely alkalmas lehet arra, hogy kötetlenebb formában a gyerekekkel feldolgozzák a témát, de emellett a szakemberek segítségét (pl. pszichológus) is igényelnék. Jelezték, hogy örülnének, ha a szexuális bántalmazással foglalkozó oktató filmek és egyéb felvilágosító módszerek is rendelkezésükre állnának. A kutatatásból kiderült, hogy mind a pedagógusokat, mind a gyerekeket foglalkoztatják ezek a kérdések, csak nincsenek keretek, módszerek ennek feldolgozására.

A tanulók többsége már hallott a gyermekek ellen irányuló szexuális bántalmazásról - döntően a médiából. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a média sokat segíthet felvilágosító, tájékoztató cikkek, műsorok készítésével. Az is bebizonyosodott, hogy bár hallottak róla, a gyerekeknek mindössze fele beszélgetett erről szüleivel, rokonaival, barátaival. Kevesebben jelezték, hogy iskolai kereteken belül kaptak volna felvilágosítást.

Ez a felmérés rávilágított arra, hogy nemcsak felvilágosításra, tájékoztatásra van szükség, hanem képzésekre, fórumokra és nem utolsó sorban további kutatásokra. Jelen felmérés alapját képezheti egy nagyobb szabású, több iskolára kiterjedő kutatásnak, melyben országos szinten lehetne a szexuális visszaélésekkel kapcsolatban adatokat gyűjteni.

A jogi szabályozás számos helyen problémás. Megfelelő védelmet csak a 12 év alatti gyerekek kapnak, az idősebbek csak minősített esetben. Az eljárás a legtöbb esetben magánindítványhoz kötött, ami emberi jogi problémákat vet fel. A törvények nincsenek összhangban az ENSZ gyermekjogi egyezményének 19. cikkével, mely arra kötelezi az államot, hogy mindent tegyen meg annak érdekében, hogy a gyerekeket megvédje az erőszak minden formájától.

A hatékony fellépés érdekében szükség volna a gyermekpornográfia-ügyekkel kapcsolatos ajánlásokra, módszertani levelekre és protokollokra, melyek segíthetnék az eljáró hatóság munkáját.